Antropogén eredetű beavatkozások és terhelések hatása a veresegyházi Malom-tó úszólápi és parti vegetációjára PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Tatár Sándor   

Hivatkozás:
Tatár S. 2004: Antropogén eredetű beavatkozások és terhelések hatása a veresegyházi Malom-tó úszólápi vegetációjára. In: Term.véd. Közlem. 11. Az I. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia (Sopron) kötete. (Szerk.: Lendvai Á. Z., Szentirmai I.). Magyar Biológiai Társaság, Budapest, pp. 149-158.

Összefoglaló

A tanulmány célja irodalmi adatok és saját terepi kutatás alapján annak bemutatása, hogy az emberi tevékenység és tájhasználat milyen hatással volt a veresegyházi Malom-tó vegetációjára és flórájára.
A Malom-tavon az eutrofizáció kedvezőtlenül hatott a vízminőségre, és rajta keresztül a tó vegetációjára illetve flórájára. A rendszeres “algavirágzások”, az alacsony nitrogén-igényű növényfajok és a hínárnövényzet kipusztulása, a magas nitrogén-igényű növények megtelepedése, a tiszta vizet kívánó indikátornövények eltűnése és az úszólápok elnádasodása mind az eutrofizáció következményei. Egyes helyeken a nádpusztulás jelei is mutatkoznak. A XX. század második felében a tó feletti patakszakaszon további horgásztavakat alakítottak ki. A munkálatok során nagy mennyiségű nádast, úszólápot, hínárnövényzetet és tőzeget termeltek ki. A házak emésztőgödreiből, a műtrágyázásból és a horgászatból eredő vízszennyezés az említett beavatkozásokkal együttesen eredményezték a Malom-tó nagymértékű eutrofizációját.

Kulcsszavak: úszóláp, vizek eutrofizációja, nitrogén-igény

Bevezetés

A kutatás célja irodalmi adatok és saját terepi munka alapján annak vizsgálata volt, hogy a különböző emberi tevékenységek milyen hatást gyakoroltak a veresegyházi Malom-tó vegetációjára és flórájára. A terepi munka 2000. márciusa és szeptembere közötti időszakban történt.
Az országos védettséget élvező Malom-tavat (Pesti-síkság) a patak (ma Sződrákosi-patak) felduzzasztásával hozták létre a középkorban. Első okleveles említésében -- mely 1430-ból való -- mesterséges halastóként írták le. A tó nádasát egészen a XX. század közepéig rendszeresen aratták (Horváth 1995). A XX. század elején a tó déli kétharmadát összefüggő úszóláp borította, melynek alapját részben elhalt nádtarackok alkották. Keletről és nyugatról a partot kísérő láprétek magassásos úszólápként nyúltak be a tó belseje felé. A tó gazdag hínárvegetációjában tömeges volt a Potamogeton lucens L. (Boros 1916-1954, 1925). A Malom-tó a Menyanthes trifoliata L. egyik legnagyobb termőhelye volt az országban, ahol gyűjtésre érdemes mennyiséget is találtak (Boros 1935). A MTM Növénytára herbáriumi példányainak tanúsága szerint 1916 és 1944 között -- Boroson kívül -- Jávorka, Sigismundi, Keller és Kárpáti Zoltán is gyűjtött Veresegyházon Menyanthes trifoliata L.-t (összesen 20 herbáriumi lap).
Palik (1934) vizsgálatai szerint a tó algaflórája -- akárcsak az úszólápok vegetációja -- az északi lápokéra hasonlított. Csapody akvarellsorozatába Veresegyházon festette le többek között az Cicuta virosa L.-t (1947) és a Carex appropinquata Schum.-t (1950). Az OTM Vácrátóti Botanikai Kutatóintézete 1950-ben Zólyomi Bálint vezetésével tanulmányutat szervezett a Malom-tóhoz a “phytocoenologiai felvételezési módszer elsajátítása céljából”. A tavat kísérő -- azóta megsemmisült -- forráslápon (Caricetum davallianae, Juncus subnodulosus facies) 4x4 m-es kvadrátban 32 edényes növényt (Parnassia palustris, Menyanthes trifoliata, Pedicularis palustris stb.) és 7 mohafajt írtak le (Zólyomi 1951). [(2000-ben a tavon és partján mindössze 48 edényes növényfaj fordult elő (Tatár 2003).] A tó mozaikszerű úszólápjainak alapját a Carex elata All. zsombékoszlopok alkották, melyek között hínárral borított kis víztükrökben az Utricularia bremii Heer tenyészett. A MTM Növénytárában az összes Utricularia bremii Heer gyűjtemény közel háromnegyede (össz. 15 herbáriumi lap) a Malom-tóból származik. A növényeket 1944 és 1949 között Papp, Bánó, Károlyi, Pénzes, Horánszky és Boros gyűjtötte. Kárpáti és Kárpátiné 1951-től kezdve több éven keresztül rendszeresen tanulmányozták a tó növénytársulásainak aszpektusváltozásait, munkájukat azonban nem publikálták (Kovács 1980). Az 1960-as években a horgászat előtérbe kerülésével a tó déli részének összefüggő úszólápjából több kisebb-nagyobb részt kiszakítottak, az úszólápokat elvontatták, lekarózták és horgászállásokat alakítottak ki.
1980-ban a század eleji növényvilág 80-90%-a még megtalálható volt. A tavat süllőhínáros békaszőlőhínár (Myriophyllo-Potametum) népesítette be és a víztükröt részben láprét (Succiso-Molinietum hungaricae, Carex davalliana szubassz.), részben pedig úszóláp szegélyezte. Az úszóláp alapját a Carex elata All. és egyéb sások, valamint a nád rhizomáinak szövedéke képezte. Általában a hínárfajok háttérbe szorulása volt észlelhető, melynek okát a fokozódó eutrofizálódással járó algásodásban látták. A Malom-tó 1985-ben megyei szintű védettséget kapott (Kovács 1980).
A XX. század végére az eutrofizáció következtében az egykori magassásos úszólápok teljesen elnádasodtak, jelentős gyepszint csak az úszólápok peremén maradt. A víz tápanyag-feldúsulását jelzi, hogy a nádszigetek szélén a növényfajok extra méretűre nőnek (Balogh & Zöld-Balogh 1993). A tóparti lápréteket lecsapolták, feltöltötték, a velük összefüggő, a tó keleti illetve nyugati oldalát kísérő úszólápokat pedig kikotorták (Tatár 2001b).
Az úszóláp-szegélyek nádas társulásának (Phragmitetum communis) két típusa a mocsári sásos nádas és a sédkenderes nádas. Az úszólápok belsejének nádas társulásában (Phragmitetum communis) a nádon kívül alig fordul elő más növényfaj.
Az eutrofizáció -- illetve az emiatt fellépő algásodás és elnádasodás -- következményeként 1927 és 2000 között jelentősen (21,3%-kal) csökkent a Malom-tavon a növényfajok száma, a fajszerkezet átalakult. A vegetáció fokozódó mértékű degradációja (új gyomfajok megjelenése, nádpusztulás stb.) ellenére még 2000-ben is relatív magas volt a természetességre utaló fajok aránya (összesen 79,2 %). A degradációt jelző növényfajok részesedése 2000-ben 20,8%, ez 6%-kal több, mint 1927-ben. Az elvégzett homogenitásvizsgálat (χ2 próba) eredménye ugyanakkor azt mutatta, hogy a négy fajlista között (Balogh & Zöld-Balogh 1993, Boros 1927, Palik 1934, Tatár 2001a) a Simon-féle természetvédelmi értékkategóriák megoszlása tekintetében nincs szignifikáns különbség (Tatár 2003).
Anyagok és módszerek
A fajnevek használata Simon (1994), míg a növényfajok nitrogén-igény szerinti értékelése Borhidi (1995) munkája alapján, illetve a fajlisták (Balogh & Zöld-Balogh 1993, Boros 1927, Palik 1934, Tatár 2001a) felhasználásával történt. A fajlistákból korábban összefoglaló táblázat, a Malom-tó és környezetéről pedig térkép készült (Balogh és Zöld-Balogh 1993, Tatár 2003). “Nagy-úszóláp”-nak a Malom-tó déli részén -- a tápláló patak befolyásánál elhelyezkedő, -- legnagyobb kiterjedésű (~ 1,1 ha) úszólápot nevezzük.
A Malom-tó környéki kutak vízminőség-vizsgálata (összes foszfor és nitrát-tartalom mérések) Hach DR 2000 típusú spektrofotométerrel történtek 2002. szeptemberében (saját, nem hivatalos mérések). A Malom-tavi vízminőség-vizsgálatokat a KÖJÁL, illetve jogutódja, az ÁNTSZ Pest Megyei Intézete végezte, a tóstrandról származó, egy ponton vett mintából. A mérési adatokat (a tó vizének összes foszfor- és nitrát-tartalmának alakulása 1985 és 1999 között) korábban táblázatos formában ismertették (Tatár 2001a). Eutrofizáció alatt a növényi tápanyagok (foszfor- és nitrogénvegyületek stb.) környezetben történő feldúsulását értjük.
Eredmények és értékelés
A Malom tavat érő antropogén eredetű beavatkozások és terhelések következményei
A tó környéke egészen az 1930-as évekig lakatlan volt, ezért a tó vegetációjának állapotát számottevően befolyásoló emberi tevékenységek elsősorban a XX. században jelentkeztek. A Malom-tó vegetációjának állapotára legnagyobb mértékben az egyre fokozódó vízminőségromlás, illetve az eutrofizáció gyakorolt hatást, melyek jelentősebb okait az 1. táblázat ismerteti. [Az egyéb, kisebb hatású civilizációs beavatkozásokat és terheléseket korábban foglalták össze (Tatár 2001b).]
A vízminőség alakulása a Malom-tavon
A Malom-tavat és vízgyűjtőterületét ért beavatkozások illetve terhelések következményeként a tó természetes öntisztuló-képessége nagymértékben romlott, vízhozama lecsökkent. A házi emésztőgödrök talajvízszennyezése -- az egykor egyedi vízellátásra
1. táblázat. Jelentősebb antropogén eredetű beavatkozások és terhelések a Malom-tavon és vízgyűjtőjén
szolgáló -- betongyűrűs, kerti kutakban is nyomon követhető. A homokos talaj kis adszorpciós kapacitása, gyenge víztartó- és jó vízvezető-képessége miatt a talajvíz gyorsan elszennyeződött. A kútvizek foszfor- és nitrát-tartalma a tómedertől távolodva -- a lakott  területek belseje felé haladva -- növekszik (2. táblázat). A talajvíz áramlása a tómederben a legerősebb, itt hígulnak fel a legnagyobb mértékben a szennyezések, de még így is elegendőek ahhoz, hogy a Malom-tó vizében tápanyag-feldúsuláshoz vezessenek. Az eutrofizáció már 1980 óta a cianobaktériumok (Mycrocystis spp. stb.) illetve a fonalas zöldmoszat (Cladophora sp.) egyre gyakoribb elszaporodását és a tófenék gyorsuló feliszapolódását okozza. 1987-ben a KÖJÁL a cianobaktériumok túlszaporodása miatt néhány napra bezáratta a strandot.
1. ábra A víz összes foszfor-tartalmának alakulása a Malom-tavon. [Az MSZ 12479:1993 sz. felszíni vizek minősítésére szolgáló szabvány szerint 0,2 mg/l összes foszfor-tartalom felett a víz szennyezettnek (IV. o.), 0,5 mg/l felett pedig erősen szennyezettnek minősül (V. o.)].
Az 1989-ben és 1992-ben történt -- a Nagy-úszólápot érintő -- beavatkozások jelentős mértékű eutrofizációt okoztak a Malom-tavon. A Kocka-tó kialakításakor (1988--89-ben) a parton hagyott tőzeghalmok gyors bomlásnak indultak, tápanyagtartalmuk felszabadult. A tó vizének összes foszfor-tartalma 1990. augusztusa folyamán az előző évinek közel duplájára emelkedett.
Az 1992. évi tavaszi gátépítéssel gyakorlatilag a Nagy-úszóláp víztisztító szerepe megszűnt (ld. 1. táblázat). Még ez év augusztusában a víz foszfor-tartalma rekordott döntött, és addig soha nem látott mértékű “kékalgavirágzás” (Mycrocystis sp.; algaszám: 40 000 db/ml) lépett fel a tó vizében (1. ábra). Az ÁNTSZ által elvégzett toxicitási teszt pozitív lett, a tóstrandot az egészségügyi hatóság bezáratta. (Az ÁNTSZ 1994. január 1. -- az új, jóval szigorúbb vízminőségi határértékek bevezetése -- óta nyáron már nem méri a strand vízminőségét…)
A víz nitrát-tartalma a vegetációs időszakban -- a növekvő tápanyagfelvétel következtében -- tavasztól őszig folyamatosan csökken, annak ellenére, hogy a nyári időszakban a tó terhelése több mint duplájára nő (2. ábra). [A Veresegyházon tartózkodók száma ugyanis július-augusztus folyamán több mint kétszeresére duzzad (Rosivall 2000).]
2. ábra. A víz nitrát-tartalmának alakulása a Malom-tavon
A nitrát-tartalom általában ellentétesen mozog az összes foszfor-szinthez képest. Ennek oka, hogy az algák az emelkedő foszforszint következtében elszaporodnak, melynek során fokozatosan felélik a víz nitrát-tartalmát. A nagyobb “kékalgavirágzások” idején, 1990 szeptemberében és 1992-ben három hónapon keresztül (július, augusztus, szeptember) a víz nitrát-szintje nulla értéket mutatott. Az algák továbbszaporodását a víz lecsökkent nitrát-tartalma limitálta.
A vízminőség hatása az úszólápok vegetációjára
A víz minőségének alakulása hosszútávon az úszólápok növényzetére is hatással van. Az úszólápok ugyanis tápanyagcsapdaként működnek a vizek felszínén, szinte kizárólag annak tápanyagtartalmára utalva – így védelmezve a vizet az eutrofizációtól, akár még önmaguk eutrofizálódása révén is (Balogh 1983).
A Malom-tó vizében a nitrát-tartalom növekedése hatással volt a tó vegetációjára (3. ábra). Ezt jól jelzi a fajlistákból számolt átlagos Borhidi-féle nitrogén-igény (mNB) értékének változása. Amíg mNB értéke 1927-ben és 1934-ben gyakorlatilag azonos volt (4,8 illetve 4,7), addig a XX. század végére több mint 27%-kal nőtt [mNB=5,9 (1993-ban); mNB=6,2 (2000-ben)].
A vízminőség-romlás következtében eltűntek a flórából a tiszta vizet kívánó indikátornövények [Ranunculus circinatus Sibth., Potamogeton lucens L., Utricularia vulgaris L., Catabrosa aquatica (L.) P. B.]
3. ábra. Növényfajok Borhidi-féle nitrogén-igény (NB) szerinti megoszlása a fajlisták fajszámai alapján. (NB=1: steril, szélsőségesen tápanyagszegény helyek növényei; NB=2: erősen tápanyagszegény-; NB=3: mérsékelten oligotróf-; NB=4: szubmezotróf-; NB=5: mezotróf-; NB=6: mérsékelten tápanyaggazdag-; NB=7: tápanyagban gazdag termőhelyek növényei; NB=8: trágyázott talajok N-jelző növényei; NB=9: túltrágyázott, hipertróf termőhelyek növényei.)
Az NB=1,2,3-as értékkel rendelkező, alacsony nitrogén-igényű növényfajok közül összesen kettő maradt meg, a Valeriana dioica L., és a Scirpus sylvaticus L., (NB=2,3). Kipusztult hét védett növényfaj (NB=2), a Menyanthes trifoliata L., Parnassia palustris L., Eriophorum latifolium Hoppe, Pedicularis palustris L., Dactylorhiza incarnata (L.) Soó, Utricularia bremii Heer és a Carex davalliana Sm. A Carex disticha Huds. és a C. rostrata Stokes már szintén nem található meg a tavon (NB=3 mindkettőnél).
Az NB=7-es értéket képviselő növényfajok közül több eltűnt (pl. Acorus calamus L., Ceratophyllum submersum L., Hydrocharis morsus-ranae L.), míg mások újonnan telepedtek meg (pl. Sambucus nigra L., Iris pseudacorus L.). Az ide sorolt fajok közül a védett Cicuta virosa L. még 2000-ben is igen gyakori volt az úszólápokon. Az amur telepítések és a nagymértékű algásodás az egykor gazdag hínárvegetáció kipusztulását okozták. A kilenc hínárfajból csak a Nymphaea alba L. (NB=7) állományai maradtak meg.
A trágyázott talajok nitrogén-jelző növényeinek (NB=8) aránya közel 2,5-szeresére nőtt. Utóbbi csoportba tartozó, újonnan megtelepedett növényfajok a Polygonum lapathifolium L., Solidago gigantea Ait., Typha latifolia L., Bidens tripartita L., Symphytum officinale L. stb. Szintén jól mutatja a környezet eutrofizálódását a hipertróf termőhelyet jelző növények (NB=9) megjelenése (Urtica dioica L., Ranunculus sceleratus L.). A Nagy-úszóláp keleti oldalán helyenként nádpusztulás is megfigyelhető, mely a fokozott tápanyag- (nitrát-) terhelés következménye (Tatár 2003).
A vizsgálatok egyértelműen alátámasztják, hogy a környezet tápanyag-tartalmának változására – a víz közvetítő szerepe miatt – a vizes élőhelyek érzékenyen és viszonylag gyorsan reagálnak, ezért természetvédelmi szempontból igen fontos ezen folyamatok kutatása.
Köszönetnyilvánítás
Segítségükért köszönettel tartozom Tamási Júliának és Zakár Zsuzsának.
Irodalomjegyzék
Balogh M. (1983): A Velencei-tó nyugati medencéjének úszólápjai és hatásuk a tó vízminőségére. Kandidátusi értekezés – MTA VITUKI, 110 pp.
Balogh M. & Zöld-Balogh Á. (1993): Ökológiai vizsgálatok a veresegyházi tavakon. Paluster Bt. – Demokrata Újság, Veresegyház, X-XI: pp. 8--9, XII: p. 8.
Boros Á. (1916--1954): Útinapló. MTM Tudománytörténeti Gyűjtemény
Boros Á. (1925): Az úszólápok. – Term.Tud. Közl., p. 203.
Boros Á. 1927: A veresegyházi tó növényzete. – Bot. Közlem., 24: 73--74.
Boros Á. (1935): Menyanthes trifoliata mint drogszolgáltató növény Magyarországon. – Kísérl. Közlem., 38: 3--4., pp. 1--5.
Borhidi A. (1995): Borhidi.-féle relatív ökológiai indikátor értékek. – In: Horváth F., Dobolyi Z. K., Morschhauser T., Lőkös L., Karas L. & Szerdahelyi T.: FLÓRA adatbázis 1.2. Taxonlista és attribútum-állomány. MTA ÖBKI és MTM Növénytára, Vácrátót, pp. 56--60.
Horváth L. (1995): Veresegyház története 1945-ig I. – Veresegyház Nagyközség Polgármesteri Hivatala, 267 pp.
Kovács M. (1980): Veresegyházi-tó védetté nyilvánításának javaslata. – Országos Természetvédelmi Tanács 19.002 (156/1980)
Palik P. (1934): Adatok a veresegyházi-tó algaflórájához. – (Különlenyomat az Index Horti Botanici Universitatis Budapestinensis 1934. évi füzetéből.) A MNM kiadványa, Dunántúl - Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt. pp. 3--27.
Rosivall E. (2000): Veresegyház település- és idegenforgalmi fejlesztésének koncepciója. Szakdolgozat. – Szent István Egyetem, Tájépítészeti-, védelmi- és fejlesztési Kar, 94 pp.
Simon T. (1994) : A magyarországi edényes flóra határozója. – Nemzeti Tankönyvkiadó Rt, 892 pp.
Tatár S. (2001a): Botanikai és ökológiai vizsgálatok a veresegyházi Malom-tó úszólápjain. Szakdolgozat. – ELTE TTK, Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék, 65 pp.
Tatár S., Krenedits Sándor (2001b): A veresegyházi tavak története és élővilága. – Tavirózsa Környezet- és Természetvédő Egyesület, Veresegyház, 69 pp.
Tatár S. (2002): A veresegyházi regionális szennyvízkezelés környezetvédelmi felülvizsgálata: a szennyvíztisztítási tevékenység élővilágra gyakorolt hatása (tanulmány). Human Media Kft. pp. 3--4.
Tatár S. (2003): Botanikai vizsgálatok a veresegyházi Malom-tó úszólápjain (elfogadott kézirat). – Bot. Közlem. 89: 141-160.
Zólyomi B. (1951): Tanulmányutak. Veresegyházi tó. Phytocoenologiai módszer elsajátítása. – In: Soó R. & Zólyomi B.: Növényföldrajzi térképezési tanfolyam jegyzete (kézirat). OTM Vácrátóti Botanikai Kutatóintézete és Növénytára, Budapest, pp. 181--182.
A Pest Megyei Tanács 1/1985. számú rendelete a természetvédelmi értékek védetté nyilvánításáról. 1. a. Veresegyházi úszószigetek. Pest Megyei Tanács Közlönye 1985,
pp. 3--4.
Felszíni víz vizsgálati eredmények (veresegyházi strand). ÁNTSZ Pest Megyei Intézete, Laboratóriumi Osztály, 1985-1999
Impacts of human activities on floating mires of Malom pond at Veresegyház, Hungary
S. Tatár
Tavirózsa Association of Environmental Protection and Nature Conservation
H-1147 Budapest, 52. Czobor street
The aim of the study is to present the change in vegetation of floating mires of Malom pond as a result of human impacts. The extensive eutrofication of pond water caused the degradation of vegetation during the XX. century. An increased numbers of algae (Mycrocystis spp., Cladophora sp. etc.) and a rise in the percentage of nitrogen-indicator plants of fertilized soils (Solidago gigantea Ait., Bidens tripartitan L. etc.), the disappearance of species indicating nitrogen-poor habitats (Menyanthes trifoliata L., Pedicularis palustris L. etc.) and the extinction of reed-grass vegetation (Utricularia bremii Heer, Ranunculus circinatus Sibth., Potamogeton lucens L. etc.) are all the result of the eutrofication process. Expansion of reeds into the sedgy floating mires and the destruction of reed (in the most pressured areas) are the further proofs. The second half of the XX. century saw the creation of new artificial fishing-lakes in the watershed basin of Malom pond accompanied by the removal of reeds, floating mires, reed-grass vegetation and peat, through dredging. In addition to fishing, the main sources of water pollution were due to cesspits and the agricultural fertilizers. The elevated eutrofication of the water of Malom pond is attributed to human intervention and the resulting stresses of the system.
Módosítás dátuma: 2012. április 07. szombat, 18:40
 

Tavirózsa a Facebook-on!